Még mindig kitartasz amellett a szándékod mellett, hogy kizárólag az éneklésrõl szóljon az életed?

-Azért az éneklésen kívül van még nagyon sok minden, amit fontosnak tartok, de az tény, hogy az életem fõ irányvonalát most leginkább ez határozza meg, és eköré csoportosulnak az egyéb tevékenységeim. Nem beszélve arról, hogy az éneklés nem csak utakat és lehetõséget rejteget, hanem már most beteljesedett általa az álmaim nagy része.

-Arra gondolsz, hogy nem csak pályára léptél, hanem társra is találtál?

-Ez nem kétséges, hiszen Barnabás az eddigi szerelmeim közül az abszolút Number One. Õ az a férfi, akivel el tudnám képzelni az egész életemet, akivel közös a lakásunk, az ágyunk és a céljaink. Délelõtt 11-12 körül kelünk és hajnali 3 körül kerülünk a fellépéseink, intéznivalóink miatt ágyba. Ha õ késõbb érkezik haza, mert vidéki fellépése van, és nekem éppen nincs, megvárom ébren, és ez fordítva is így mûködik. Õ az elsõ olyan pasi, akire fel tudok nézni, és akit tisztelni tudok. Persze fontos az egészséges féltékenység is egy kapcsolatban, az, hogy lásd és érezd, mennyire szereted, és õ mennyire szeret téged, és hidd, csak téged szeret igazán.

-Másképpen alakult volna a Megasztár utáni életed, ha nem lesz szorosabb a viszonyod Pély Barnabással, az United frontemberével?

-Elképzelhetõ, mert az tény, hogy nagyon sokat segített a lemezemnél. Ugyanis õ az a típus, aki elébe megy a dolgoknak, és nem hisz a véletlenekben. De a Megasztárban való részvétel után Szabó Z. is felajánlott egy lemezszerzõdést. Vagyis szerintem ugyanúgy tudtam volna nyomulni.

-Nehéz lenne meghatározni, hogy kiknek szólnak azok a számok, amik az új lemezeden hallhatóak.

-Szerintem hihetetlen populáris az elsõ nagylemezem hanganyaga. Pop, punk, rock, R'n'B, mindenféle hanghatás és irányzat képviselteti magát valamilyen formában. Mondhatnám, hogy a tinik hallgassák a zenémet vagy a 20-30 éves korosztálynak ajánlom, de semmi értelme ilyen kategóriákat teremteni, hiszen a koncertjeim elsõ sorában kislányok is állnak és az utolsó sorban olykor az 50-60 évesek is csápolnak. Én is egyik pillanatban No Doubtot, Pinket hallgatok, aztán a másikban Nirvanat és a Pearl Jam hangos rock zenéjét. Vagyis azoknak szólnak a dalaim, akik magukénak érzik. Nincsenek határok és kategóriák. A lemez 16 dalába sok minden belefér, de mindenképpen életigenlésrõl szól: jókedvrõl és vidámságról.

-Otthonról hozod ezt a fajta optimista szemléletet?

-Bizonyára. Egy kétszintes kertes házban nõttem föl a húgommal, ahol kerti sütögetõ van az udvarban és karácsonykor színes égõk világítják meg a körülöttünk állók arcát. Nem nagy a családunk, de a legtöbben pedagógusi pályán tevékenykednek. A nagypapám iskolaigazgató volt, a nagymamám matek-fizika szakos tanár, az édesapám testnevelést és földrajzot tanít, és emellett még fociedzéseket is tart a kis kölyköknek. Az édesanyám töri-magyar szakon végzett, de nem szívesen tanított iskolában, ezért dolgozott utazási irodában, majd kulturális mûsorok szervezését vállalta. Sajnos õ már nem lehet köztünk, mert egyszer csak hat évvel ezelõtt egy súlyos daganatos betegség támadta meg a szervezetét. Az orvosok három hetet jósoltak neki, de õ nem nyugodott bele, kezelésekre járt, meg akart gyógyulni, de egy év múlva 2000-ben, a születésnapom után két nappal meghalt. Sokáig magamba fojtottam a fájdalmat, a bennem tátongó hiányt, majd éjjel-nappal sírtam, mert úgy éreztem nincs tovább. most már jobban van a lelkem, bár az igazság az, hogy egyre késõbb szeretnék felnõni. Imádom a plüssállatokat, a romantikus filmeket. és ezt vállalom. Ugyanakkor szeretek nõiesen öltözködni, kedvelem a divatos ruhákat, a jó sminkcuccokat, a csillogó-villogó bizsukat. és a fotózásaink is jó hangulatban telnek. A minap például egy japán cseresznyéskertben, kertitörpe mellett mûfüvön állva fotózott Nánási Pál. Élveztem!