„Néha csak megjátszom a hisztit”

Kíváncsi voltam, hogy az interjúra egyedül érkezik-e Dorina, vagy Barna kíséri. Mire a találkozóhelyre helyére értem, már javában ebédeltek. Természetesen édes kettesben.


- Benneteket mindig csak együtt lehet látni?

- Dehogy. Csak épp ebédidő van. Gyakran eszünk együtt, aztán mindenki megy a dolgára. Így összekötjük a kellemest a hasznossal. De az interjú alatt Barna általában meg sem szólal, és engem egyáltalán nem zavar, hogy jelen van a beszélgetésen.

- Május végén jelent meg bemutatkozó lemezed, és elkészült az első kliped is. Elégedett vagy?

- Nagyon! Pont olyan, mint én vagyok: sokszínű és nagyon vidám. Nemcsak a zeneszerzésből, de a szövegírásból is kivettem a részem, egy dal erejéig. A Tokyo című underground nóta szövege hozzám köthető.

- Lemez, klipforgatás, interjúk sora és koncertek. Beleszoktál már a zenészéletbe?

- Igen. Olyannyira, hogy tegnap Barnabás megállapította, sikerült profivá fejlődnöm. Jamiroquai- koncerten voltunk, ami bár nagy élmény volt, korántsem akkora, mint amikor még rajongóként néztem a világsztárokat. Most inkább szakmai szemmel figyeltem a koncertet.

- Vissza tudsz emlékezni arra, hogy mikor fedezted fel, hogy van hangod?

- Nem emlékszem, mikor énekeltem először, de arra viszont igen, hogy az általános iskolában mindenki engem szerepeltetett. Senki ne gondolja, hogy csettintettem egyet, hogy márpedig én énekesnő akarok lenni, és kész! Mindig voltak zenekarjaim: vokáloztam punk-, és énekeltem acijazz- zenekarban, és volt egy Numb nevű rockbandám. Ennek ellenére én gondolom, nagyon jól tettem, hogy jelentkeztem a Megasztárba, hiszen meglehetősen nehéz bejutni a popszakmába. Zámos olyan amatőr zenekar működik, akik nem boldogulnak, annak ellenére, hogy nagyon jók. A műsor révén kaptam egy lehetőséget.

- Mióta akarsz énekesnő lenni?

- Anyukám azt szerette volna, ha jogi pályára lépek. Imádtam a magyart és a történelmet, és tetszett az ötlet, hogy ügyvédnő legyek. Rengeteg tanár van a felmenőim között, anyukám például magyar-történelem szakos volt. Ezért szigorúan megkövetelte, hogy kitűnő tanuló legyek. Nem támogatta, hogy énekléssel foglalkozzam. Persze tudom, hogy csak jót akart nekem, de egy idő után rájöttem,elegem van a magolásból. Amikor meghalt, kitűnőre leérettségiztem. De közben beiratkoztam egy zeneiskolába.

- Hány évesen veszítetted el anyukádat?

- A tizenhetedik születésnapom után három nappal. Nagyon nehéz időszak volt.

- Gődön nőttél fel, a családod ott is él. Gyakran látogatsz haza?

- Sajnos ritkán, de sűrűn találkozunk, mert mindig meglátogatnak. Apukám szintén tanár, testnevelést és eredetileg még földrajzot is tanított, ma már inkább csak fociedzőként tevékenykedik. A húgom pedig másfél évvel fiatalabb nálam.

- Neki is jó hangja van?

- Igen, de nem foglalkozik vele. Teljesen más, mint én. Sokkal zárkózottabb, inkább olyan otthonülő típus, nem bulizós, mint a nővére.

- Bár vidéken nőttél fel egy nagy kertes házban, imádsz a fővárosban élni, mert szereted a nyüzsgést.

- Valóban szép volt a gyerekkorom, szeretek is hazamenni, kiülni a kertben a hintába, vagy sütögetni, bográcsban főzni az udvaron. De most a fővárosban érzem jól magam. Mindig pörgésre vágytam. Vácott, ahová iskolába jártam nem volt egyetlen normális szórakozó hely sem. Pesten korlátlanok a lehetőségek.

- Szeretsz táncolni?

- Igen, de a diszkókat ki nem állhatom. Inkább koncertekre járunk, és a szabadtéri helyeket kedvelem nagyon. De azt is élvezem, ha esténként kiülünk egy forgalmasabb térre. Eszünk- iszunk, és órákig dumálunk a haverokkal.

- Megmaradtak a régi barátaid is?

- Persze. Egy barátnőm például már egy ideje Pest környékén élt, mikor felköltöztem. Rengeteget lógtunk együtt. De a csajsziból nincs túl sok, mindig inkább fiúk vettek körül. Most, hogy Vácott szereztem meg a jogosítványt, gyakrabban találkoztam a volt zenekarom tagjaival is.

- Olvastam, hogy háromszor futottál neki a vezetésnek, és nem sikerült. Akkor most végre megvan?

- Igen. Az egyik bulvárlapban megírták, hogy háromszor hasaltam el a vizsgán, azt viszont már elfelejtették közzétenni, hogy negyedik nekirugaszkodásra megszereztem a jogosítványt.

- Mesélted, hogy mindig jó tanuló voltál. Nem akarod folytatni?

- Már nem tudnék olyat tanulni, ami nem érdekel. Jelenleg Székesfehérvárra, a Lauschmann Gyula jazzkonzinba járok, és ha minden jól megy, felvételizhetek a fősulira. Utána akár taníthatok is. Az iskolában a United tagjai közül Romhányi Áron a zongoratanárom, Mits Gergő pedig az iskola igazgatója. Vicces, amikor úgy megyünk be a suliba, hogy előtte egész nap együtt buliztunk és hülyésedtünk…

- Novemberben születtél. Szerinted tipikus Skorpió vagy?

- Hát igen. Anyukámtól örököltem a határozottságomat, de elég és türelmetlen is vagyok. Ráadásul szeretem szekálni Barnát, például azzal, hogy féltékenykedem. Pedig néha csak megjátszom a hisztit.

- Bevallottad, hogy néha kitörlöd a Barnának szánt szerelmes e-maileket. Féltékeny vagy a rajongó lányokra?

- Ez nem féltékenység. Inkább bunkóságnak tartom az ő részükről. Nem értem, hogy lehet szerelmet vallani valakinek, amikor pontosan tudják, hogy van valakije.

- Több mint egy éve vagytok együtt.

- Igen. Rendesen meg is ünnepeltük az első évfordulónkat. Horvátországba utaztunk egy másik párral. Romantikáztunk néhány napot.

- Idén nyárra mit terveztek?

- A koncertek miatt nyáron nem, csak ősszel lesz időnk utazni, de akkor majd alaposan bepótolunk mindent. Szeretnék Egyiptomba menni, télen pedig Thaiföldre, legalább három hétre.

- Hátizsákos- barangolós, vagy tengerpartos nyaralás lesz?

- Én inkább tengerpartpárti vagyok, de fogunk kirándulni is, és ellátogatunk a Bangkokba.
- Mióta összejöttetek, együtt is éltek. Beletanultál a háziasszonyszerepbe?

- Egyre inkább kezdünk családiasodni, egyre több otthon a konyhai masina és mindet használom is! Szerencsére nem kell nap mint nap ügyeskednem a főzéssel, szeretünk eljárni ebédelni vagy vacsorázni. Így nagyon élvezem, ha én készíthetem az ennivalót. A karácsonyi menüre vagyok a legbüszkébb. Nagyon jól sikerült: hagymás krumplisaláta volt hallal.

- Mit szeretsz csinálni ha mégis egyedül vagy?

- Akkor leginkább olyan programot szervezek, ami feltölt: zenét hallgatok, internetezem, vagy szaunázni és szépülni megyek.

- Híres vagy arról, hogy extravagánsan öltözködsz. Vásárolni szeretsz egyedül?

- Egyedül is jó, de még jobb, ha jön velem Barna is. Bár hamar megunja. Ráadásul mindig rám szól, hogy ne vásároljak annyit, mert elfogy a pénzem. Ezért a télen el is ment a kedvem az egésztől. Ilyesmi még nagy nagyon fordult elő. De azt hiszem, kezdek magamhoz térni, mivel pár nappal ezelőtt alaposan kiköltekeztem.

- Vannak kedvenc márkáid, vagy az egyedi dolgokat szereted?

- Magyarországon nem létezik olyan, hogy valaki egy márkából normálisan feltudjon öltözni. Nagyon kommersz ruhákat árulnak. Inkább szeretem magam összeállítani a szerkóimat. A fotózásokon például rendre meggyőzöm a stylistokat , hogy mi legyen rajtam, és végül van, hogy a saját ruhámban fotóznak. Mindig érdekelt a divat. Szerintem fontos, mert csajos dolog, bár vannak fiús vonásaim is.

- Miben van fiús?

- Otthon vagyok például a pasis témákban, és egyáltalán nem vagyok kényes. Nagyobb a tűrőképességem, mint általában a lányoknak. Horvátországban például a barátnőmet zavarta, hogy nincs tisztaság a szálláson, nekem ezzel szemben minden mindegy volt, amikor megláttam, hogy az erkélyünk a tengerre nyílik. És akár éjjel egykor is befalok egy adag hortobágyi húsos palacsintát, ha éppen megkívánom.

- Visszatérve a csajos dolgokhoz, úgy látom, szereted változtatni a külsőd.

- Állandóan változni a legjobb dolog a világon. Gyorsan megunom például a hajam színét és formáját. Mindig szerettem a megjelenésemmel sokkolni a környezetem. Emlékszem már általános iskolában is jó érzés volt, ha felszálltam a buszra egy extravagánsabb ruhában, és összesúgtak a hátam mögött. Elég exhibicionista vagyok.

- Akárcsak Gwen Stefani, akit példaképednek neveztél. Hasonlítgatnak hozzá. Nem zavar?

- Mellesleg megjegyzem, hogy Madonna a példaképem. Egyáltalán nem zavar. Inkább bóknak veszem, ha rám sütik, hogy én vagyok a magyar Gwen Stefani. Bár adnék el annyi lemezt is! Nem tehetek róla, hogy hasonló az ízlésünk. A zenénk viszont egész más.

- Zenei téren sokat tanultál Barnától?

- Nagyon! Folyamatosan okít engem, és ő az énektanárom az iskolában. Ráadásul bevett minket Schmidt Barbival a Road Kill Café nevű zenekarába, így is rengeteget fejlődtem. Amúgy kölcsönösen formáljuk egymást, zenei ízlésben is hatottam rá.

- Korábban Barna nem szívesen beszélt a magánéletéről. A változásnak te vagy az oka?

- Talán inkább mindketten rájöttünk, hogy ha mi mondjuk el, hogy mi van velünk, akkor sokkal jobban járunk, mert nem találnak ki mindenféle hülyeséget rólunk. Néha zavaró, hogy a magánéletünk folyik a csapból is, a zenénkkel viszont nem foglalkoznak a lapok. De tisztában vagyok vele, hogy csak így lehet érvényesülni. Madonna mondta egyszer: mindegy mit, csak írjanak rólad. Igaza volt.