Öt éve veszítette el édesanyját

Egy édesanya hiányát senki és semmi nem pótolhatja. Galambos Dorina mindössze tizenhét éves volt, amikos egy óriási feladattal kellett megküzdenie: édesanyja elvesztését volt kénytelen feldolgozni. Az olykor gyerekes, naív lányból felnőttekre jellemző bölcsesség áradt, és szeretet járta át hangját, miközben édesanyjáról beszélgettünk. Az interjú során Dorina szívének mélyéből törtek elő az emlékek…

Mesélnél egy kicsit a gyerekkorodról?

Elég csintalan, kiabálós és sokszor rendetlen gyerek voltam. Már kiskorombanis mindig elértem azt, amit akartam. Addig sírtam és kiabáltam, amíg az nem lett, amit szerettem volna. Az iskolában általában fiúkkal lógtam és mindig a középpontban álltam.

A szüleid hogyan tolerálták a viselkedésedet?

Lázadó típus voltam, de nem kezelhetetlen. A szüleimmel gyerekkoromban jó volt a kapcsolatom, és apuval most is jól megvagyunk. Anyu már sajnos nem lehet velünk.

Nagyon tapintatlan lennék, ha megkérdezném, mi történt vele?

Egyáltalán nem. Karácsony után anyu elkezdte mondogatni, hogy nagyon fáj a hasa, majd elment egy kórházba, hogy kivizsgálják. Az orvos közölte, hogy áttétes rákja van, és körülbelül három hete van hátra. Olyan előrehaladott állapotban volt a betegség, hogy már nem tudták meggyógyítani.

Mikor történt mindez?

Öt évvel ezelőtt. Addig minden jól működött. Emlékszem, apukám sokkal engedékenyebb volt. Gyakran rajtakapott minket húgommal, amikor egymás haját téptük. Ő a becsületesség megtestesítője. Anyu ennél szigorúbb volt, és egy igazi erős jellem. Megkövetelte, hogy jól tanuljunk. Egyébként anyukám nem nagyon szerette, amikor az énekléssel foglalkoztam. Mindenáron azt akarta, hogy jogi pályára lépjek, mert ezzel megalapozhatom a jövőmet.

Te mit szóltál mindehhez?

Szerintem ez csak ártott volna nekem. Akkoriban én is meg voltam győződve arról, hogy ezzel kell foglalkoznom. Rengeeteget tanultam, magoltam. Kitűnőre vizsgáztam és az érettségim is nagyon jó lett. Aztán kiborultam, és azt mondtam, nekem ebből elegem van, és beiratkoztam a zenesuliba.

Ennek ellenére anyukád, ha látna, biztos büszke lenne rád.

Szerintem is, mert apu is büszke rám, azért, mert fiatalkorában ő is játszott együttesekben. Basszusgitározott, aztán a család miatt feladta a zenei karrierjét.

Édesanyád elvesztése óta változott a kapcsolatod az apukáddal?

Nem. Ugyanolyan jól megvagyunk. Régebben is elég szoros volt a kapcsolatunk, és ez semmit sem változott az elmúlt évek alatt. Nem lett sem szorosabb, sem pedig gyengébb.

Mennyi idős a húgod?

Másfél év van közöttünk, ő most húszéves. Régebben sokat cívódtunk és veszekedtünk. Mivel ő volt a kisebb, gyakran elnyomás alatt tartottam. Most már azonban más a viszonyunk. Én eljöttem otthonról, ő pedig még apuval lakik. Pontosabban hármasban, hiszen apának lassan három éve van barátnője.

Jóban vagytok vele?

Eleinte nem rajongtunk érte, de igazából semmi komoly problémánk nincs vele.

Nem lehet, hogy azért van ez így, mert azt érzed, hogy édesanyád helyébe lépett?

De igen, lehet, hogy erről van szó. Anyu egy nagyon csinos, dekoratív és okos nő volt. Úgy gondolom, nincs az az ember, aki a helyébe léphetne. Apa barátnője is tisztában van azzal, mit érzünk.

Szabó Leslie is elveszítette az édesanyját. A Megasztár alatt beszélgettetek az érzéseitekről?

Nem igazán.. Mikor egy sajtótájékoztatón előadta azt a számot, ami előtt az édesanyjáról beszélt, akkor én is majdnem elsírtam magam.

Milyen gyakran jársz haza?

Az a baj, hogy a rengeteg program és fellépés miatt mostanában nemigen van időnk a pihenésre és a családlátogatásokra. Barna anyukájával is jóban vagyok, de hozzájuk sem tudunk olyan gyakran menni. Apa is solszor szomorkodik, mert ritkán tudok hazalátogatni. Megpróbálom áthidalni ezeket a problémákat, és megesik, hogy én hívom aput és a húgomat Budapestre és szervezünk valami jó kis programot.

Nem hiányzik az ottani élet?

Furcsa, mert egy hatalmas kertes házban nőttem fel, ami a nyugalmat és biztonságot jelentette. Mégsem tudnám ott elképzelni az életemet. Szükségem van a pörgésre, imádom a fővárost és azt, hogy Barnával a központban lakunk. Ez mindennél többet jelent számomra. Egy-két napra szívesen hazautazom. Ilyenkor jó érzés a kerti hintában ücsörögni, miközben a kutyusom a lábam előtt heverészik. De hosszú távon nem hiányzik.

Úgy érzed, az évek alatt sikerült feldolgoznod édesanyád halálát?

Igen, azt hiszem, elég jól kezelem ezt a témát. De ettől függetlenül még most is vannak olyan pillanatok, amikor elsírom magam. Úgy gondolom, az életben vannak olyan dolgok, amiknek meg kell történniük. Nem hiszek a véletlenekben, mert minden okkal történik.