Dorina, aki maga a kirobbanó öröm, szomorú terhet hordol a lelkében. Alig volt 17 éves, amikor édesanyja örökre elhagyta őt, és családját.


Két fotó egy más melett: Két életörömtől majd kicsattanó fiatal nő: anya és lánya. Dorina édesanyjától örökölte féktelen élet szeretetét, és szókimondó, őszinte személyiségét. A mamától, aki már sajnos csak az égből örülhet kislánya sikereinek, hiszen harminchét évesen elragadta őt a burjánzó kór szeretteitől.

-Édesanyám erős nő volt. Azt mondják, mindenben nagyon hasonlítok rá. Mindig kimondta amit gondolt, nem tűrte a sunyiságot, a hazudást, imádott élni, bulizni, akárcsak én. Ő is fiatalon temette az édesanyját, az én nagymamámat, akiről így csak fel-fel villanó emlékeim maradtak, hiszen nagyon kicsi voltam, amikor elment.
Édesanyjára viszont élesen emlékszik Dorina, hogy is ne emlékezne, hiszen alig több mint 5 éve hogy egyre többet panaszkodott arra, hogy fáj a hasa.
Amikor aztán végre elment az orvoshoz, drámai hírrel tért haza.

-Három hetet jósolt mindössze édesanyámnak. Karácsony után jártunk még, bennünk volt az ünnep boldogsága, és úgy ért bennünket a hír, mint a mennydörgés.
Alig akartuk elhinni, hogy búcsúztatni kell anyát. Aztán egy egész évig búcsúztattuk. Nagyon-nagyon sokat szenvedett. Egy ideig otthon, közben járt kemoterápiás kezelésekre, majd végül kórházban.

Végignéztem, ahogy édesanyám, aki annyira erős volt, hogyan válik magatehetetlenné, és képtelenné még felöltözni is.Szégyellte magát a gyerekei előtt, és én is szégyelltem magam, amiért nem tudtam neki segíteni, hogy megszűnjön ez az pokoli állapot.

Dorina húga, ha lehet, még nővérénél is nehezebben viselte a tragédiát. Édesanyjuk, amíg bírta, megpróbálta felkészíteni a családot arra az életre, amit nélküle élnek majd. Hiszen a lányoknak addig nem volt más dolguk, mint tanulni és játszani. Fogalmuk sem volt róla hogyan kell kezelni a háztartási gépeket, hogy kell bekapcsolni a mosoógépet, a főzésről már nem is beszélve.

-Írtunk egy listát, hogy mi mindent kell gyorsan megtanulnunk. Édesanyám elmondott és megmutatott mindent, mintha csak elutazni készülne pár hónapra. Mondtuk neki, hogy meggyógyul, de a hugommal sírtunk amikor nem látta.

Dorina édesapja a poklok kínját állta ki.Gyönyörű életvidám felesége, szinte egyik napról a másikra vonult ki közös életükből, akkor űrt hagyva maga után. amiről évekig hitte azt a férje, hogy soha senlo nem fogja betölteni.
 

Amikor néhány nappal a 17. születésnapom után, anya végleg elment, én a tanulásba menekültem. Hiszen ő ébresztett rá arra, hogy milyen jó dolog tudni. Eleinte erőltette, kikérdezte a leckét, mergszidott, ha valami nem ment, aztán egyszerre ráéreztem a tudás ízére. Amikor egyedül maradtunk, én éjjel nappal tanultam. Készültem az érettségire. Aztán pár nappal a vizsgák előtt, kitört belőlem a sírás. Napokig zokogtam, kisírtam magamból minden feszültslget, ami az elmúlt hosszú hónapokban összegyűlt bennem. Azután lassan megkönnyebültem egy kicsit.

Dorina szokszor elmondta, milyen jó a kapcsolata, Barna szüleivel. De a történtek ismeretében válik igazán érthetővé , hogy ez mennyire fontos lehet számára.

-Barna édesanyja, kiettte a fényképemet az irodája falára. Nagyon jólesett. Ahogy az is végtelenül fontos nekem, hogy befogadott az egész család. Barna édesanyja egy kicsit amolyan >>anya pótlék<< is számomra, és hálás vagyok ezért. Szeret engem, csak sajnos ritkán látom. Édesanyámról nem szokott kérdezni. Ha akarná, biztosan mesélnék, de talán finom ösztöneivel megérezte, hogy fájna, és jobb nem bolgyatni a múltat...


Remélem ilxen szomorú témáról nem lesz több cikk dorival kapcsolatban :((